Page: Epilepszia

Az epilepszia a leggyakoribb idegrendszeri betegség gyermekkorban, gyakorisága 1%. Az agy működésének zavarából származó betegség, melyre az jellemző, hogy a rosszullétek váratlanul, többnyire előzetes panaszok nélkül jelentkeznek, néhány másodpercig vagy percekig tartanak. A betegség bármikor kezdődhet az újszülöttkortól a felnőtt korig.
Az epilepszia nem egységes betegség, számos különböző okú és lefolyású kórállapotot nevezünk így. Attól függően, hogy az agy mely területe kerül fokozott ingerületi állapotba, a rohamok különbözőek lehetnek: megnyilvánulhatnak kóros mozgásokban (rángatózás, megfeszülés, bizarr mozgás), tudatzavarban, eszméletvesztésben, vegetatív tünetekben vagy ezek kombinációjában.

A legismertebb, de gyermekkorban nem a leggyakoribb forma a nagyroham:

a roham nem korlátozódik egy-egy testrészre, hanem végigterjed az egész testen. A roham során a beteg elveszíti eszméletét, elesik. Az összes izom megfeszül, a végtagok nyújtott állapotban rögzülnek. A hirtelen izom-összehúzódás a tüdőkből a levegőt hirtelen kipréseli, ami furcsa kiáltás formájában hallható. Másodpercekkel később az összes izom rángásokba kezd. A fokozott nyálelválasztás miatt a beteg szája habos, gyakran elharapja a nyelvét. A beteg olykor vizeletét nem tudja tartani. A rángógörcsök rövid ideig tartanak, majd a test ellazul. További percek elteltével a beteg lassan visszanyeri eszméletét, de tudata még hosszú ideig ködös, homályos lehet, vagy a beteg elalszik.

A kisroham: (“absence”, azaz távollét) rövid ideig tart, a beteg néhány másodpercig nem reagál, megszakítja addigi tevékenységét, egy pontra néz mereven. Ez az epilepszia jellemzően a gyermekek betegsége.
Vannak olyan rohamformák, melyek nem terjednek ki az egész testre, a rángások csak az egyik testfélre, egy végtagra vagy az arcra terjednek ki, nem járnak eszméletvesztéssel.  Ezek közül gyermekkorban az a leggyakoribb forma, amikor alvásban a száj körül vagy az egyik arcfélen jelentkezik a rángás, nyálcsorgás kíséri, a gyerek érthetetlen hangokat ad ki és előfordulhat, hogy részleteiben emlékszik a rosszullétre

Van olyan  rosszullét, mely céltalan mozgássorozatok ismétlődéséből áll.

A betegség megállapításában döntő jelentőségű, hogy az orvos pontos leírást kapjon a hozzátartozóktól a rosszullét lezajlásának menetéről. A vizsgáló módszerek közül az EEG (elektroenkefalográfia) van a segítségünkre. Agyi képalkotó vizsgálattal ( MR) azokat az agyi szerkezeti eltéréseket keressük ( fejlődési rendellenesség, korábbi agysérülések ), melyek okozói lehetnek az epilepsziás rohamoknak.

Az epilepszia napjainkban már jól kezelhető betegség.  Az utóbbi két évtizedben számos olyan új gyógyszert állítottak elő, melyek hatékonyak és kevés a mellékhatásuk. A kezelés

célja a rohamok megszűntetése vagy legalább a számának és súlyosságának csökkentése. A gyógyszeres kezelés megválasztása az epilepszia típusától függ. Törekszünk arra, hogy lehetőleg egy fajta gyógyszert kapjon a beteg, de nehezebben reagáló rohamok esetén szükség lehet két- vagy három gyógyszer együttes adására. A kezelés mellett is jelentkező roham gyors otthoni oldására is van lehetőség, egy végbélbe adagolható szer áll a  szülők vagy hozzátartozók rendelkezésére.
A kezelés évekig tart ( legalább 2- 3 év), a gyerekek 70-75%-a a gyógyszer szedésének befejezése után is rohammentes marad, meggyógyul. A betegek kb. 20 %-ának ennél hosszabb ideig, néha egész életen át kell gyógyszert szedni a rohammentesség érdekében. A betegek közel 10 %-a tartozik abban a csoportba, akik a kezelés mellett sem tehetők rohammentessé.

A betegség megállapítása és a kezelés elkezdése történhet a járóbeteg ellátásban és kórházi körülmények között is. Az első roham után gyakran kerülnek kórházba a gyerekek. A kivizsgálás befejezése és a kezelés elkezdése után néhány nappal otthon folytatódhat a gyógyszer szedése. Ismétlődő roham esetén akkor szükséges a gyermeket kórházba szállítani, ha a lezajlott rosszullét nem szűnik meg az otthoni ellátás után, ha rövid időn belül ismétlődik vagy ha a roham jellege eltér a korábbiaktól.

Az epilepsziás gyermek kezelése során többféle feladat hárul a szülőre. A rendszeres és pontos gyógyszer adagolás a legfontosabb a rohamok kivédésében. Rosszullét idején a gyermek óvása a sérüléstől, a roham oldására szolgáló oldat végbélbe adagolása is leggyakrabban a szülőre hárul (közösségbe járó gyermeknél az óvónő, tanár szerepe is jelentős).  Fontos az ellenőrző vizsgálatokon való rendszeres megjelenés. Ezeken sor kerül a betegséggel kapcsolatos teendők és problémák megbeszélésére is (tanulási problémák, továbbtanulás, védőoltások, pályaválasztás, stb). Legalább ennyire fontos a ma is tévhitekkel, félelemmel övezett betegség elfogadása illetve elfogadtatása a gyermek környezetével. Kerülni kell a túlzott féltést, meg kell előzni a betegség miatti kirekesztés által okozott lelki sérüléseket.